Fülszöveg:
"Fauchery írása … egy fiatal lány története volt, aki alkoholisták negyedik-ötödik generációjából született, vérét megrontotta a nyomor és az ivás tartós örökletessége, mely benne a nőiség kóros túltengésébe csapott át. Egy külvárosban nőtt fel, a párizsi utcakövön; és nagyra, szépre, bujára nőve, mint a trágyadombon hajtatott növény, bosszút állt a koldusokért és az elhagyatottakért, akiktől származott. … Természeti erő lett belőle, a pusztítás kovásza…”
Ő Nana, a Variétés Színház ünnepelt dívája, a buja szőke Vénusz, akinek lábai előtt ott hever egész Párizs. Fiatalok és vének, arisztokraták és polgárok, gazdagok és szegények, nősek és nőtlenek. És Nana ádáz kéjjel és dühvel tapod rajtuk. Mohón habzsolja és herdálja az életet, keze között hatalmas vagyonok olvadnak el, hószín combjai szorításában férfiak tucatjai vergődnek és zúzódnak halálra. Az olcsó utcalányból lett luxusprostituált tündöklése és bukása egybeesik a második császárság végnapjaival, a porosz–francia háború kitörésével.
A Nana megírása idején pornográf műnek számított. Olyannak, amely azután klasszikus regénnyé nemesedett.
Véleményem:
Már a legelején belekavarodtam a rengeteg szereplőbe... Ki ez, kicsoda, kinek a kije és egyáltalán hogy is került ide...? Gyorsan elölről kezdtem, nem akartam, hogy emiatt ne értsem a történetet. De ismét kudarcot vallottam. A sok-sok szereplőnek egyáltalán nem tudtam megjegyezni a státuszát. Csak jöttek, jöttek, mindenféle jelző, vagy egyéb jellemvonás nélkül. Maximum olyanok maradtak meg pl: Steiner kövér bankár. Mignon felesége Rose Mignon. Fauchery újságíró. Bordenave színház igazgató...stb. Egyetlenegy mellékszereplőről sem tudunk meg semmilyen jellembeli tulajdonságot. A történet során persze előkerülnek a szereplők sajátosságai, de a kezdeti káoszban képtelenség kiigazodni. Nanát is a regény első felében csak az elbeszélésekből ismerjük meg. A könyv közepétől lesz aktív szereplője a történetnek.
Hatalmas jellemváltozásokon megy keresztül, a magasból lesüllyed a mélybe, szegénység és állandó megaláztatások sora következik, majd hirtelen úja a a magasba jut, luxus lesz az élete, pompa veszi körül. Semmilyen hibájából nem képes tanulni, pedig hibája az van bőven. Van az a mondás az alkoholra: "Öl butít és nyomorba dönt". Na ez Nanára is teljesen ráillik. Akit megfertőz bájaival, elcsábít, mind anyagi és érzelmi csődbe jut. Nana akár egy hatalmas fekete lyuk, mindent felemészt, beszippant, rommá tör, és semmi sem marad utána. Miközben Ő maga ezt egyáltalán fel sem fogja, játéknak véli és örömét leli benne, pajkos kislányként ugrándozik a romok között.
Egész Párizs a lábai előtt hever, és szinte egyetlen egy férfi sem tud neki ellenállni. Nem veszik észre, milyen veszélyes ez a nő, és ha esetleg tudják is, nem érdekli a férfiakat, boldogan mennek csődbe... Ez katasztrófa, egyáltalán nem reális szerintem, ilyen nincs. :D Nem vagyok jártas az akkori kor társadalmi viszonyaiban, és tudom, hogy a férfiak nem mindig gondolkodnak tisztán (értsd: nem az agyukkal gondolkodnak), de ez így túlzás.
Az érdekes részek közé sorolnám a lóversenyes jelenetet, az tényleg izgalmas volt és aranyos a maga módján. Csak hogy valami jót is kiemeljek, ha már ennyire kiakasztott ez a könyv. :) Nem is igazán kiakasztott, hanem egyszerűen nem tartom valószínűnek, hogy tényleg volt ilyen társadalom Franciaországban. Úgy tudom ez egy regényciklus része, ahol Zola a társadalmat mutatja be. Lehet, hogy nekem túl magas az egész, és igazából zseniális mű (mert miért ne lenne az...?), de nekem nem nyerte el a tetszésemet.
Kedvenc szereplőm: Hááát talán Georges, akinek fiatal kora miatt talán teljesen érthető a Nana iránti rajongása.
Borító: Nekem a legújabb Ulpus-féle kiadás van meg, semmi extra, 3/5
Kinek ajánlanám: Mindenféleképpen az érettebb korosztálynak, és szépirodalomban jártas olvasóknak.
Ez a könyv Három Szőke Vénuszt kap tőlem az ötből.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2013.
Oldalszám: 397p.
Fogyasztói ár: 1999Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése