Ezt a bejegyzést nagyjából két éve írtam, a blogelhagyásom előtt, de akkor nem volt kedvem befejezni. Szerintem sokan ismerik Markus Zusak művét, de én mégis próbáltam spoilermentesen írni róla.
Fülszöveg: EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.
Véleményem: Már a legelső fejezet megfogott teljesen, amikor rájöttem, hogy maga a Halál a mesélő. Miután feldolgoztam ezt az infót még jobban meglepett az, hogy milyen barátságos, és közvetlen a stílusa, és mennyire természetesnek veszi az elmúlást. Ugyebár... Keserédes humorával, és bölcsességeivel hamar megszerettem... Amikor ez tudatosult bennem, mondom héé, a Halálról van szó! Ekkor jöttem rá, hogy ez jó könyv lesz. :)
Liesel Meminger egy átlagos 11 éves kislány Németországban. Szereti az anyukáját és a testvérét. Akiket rögtön a történet elején el is veszít. Látta a saját öccse halálát. Az anyukája nevelőszülőkre bízta, hogy jobb életkörülményeket biztosítson a lánya számára. Ez a két dolog olyan érzelem teli, olyan felkavaró...és ezzel indul a könyv! Itt megnéztem, hány oldal van még hátra, és láttam, hogy nehéz menet lesz. Azt hittem tele lesz ilyen érzelmi katarzisokkal, és mégsem fogom szeretni. De tévedtem, faltam az oldalakat. Szerencsére a nagy érzelmi löket után csendesebb vizekre eveztünk. De a mélyben ott lappangtak a baljóslatú jelek. Szavak, amiket tilos kimondani. Vélemények, amiket tilos kifejteni. Ártatlan gyermeki kérdések, amikre nem lehet választ adni... Ezek mind mind az eszünkben tartják azt, hogy ez a korszak nem a felhőtlen gyermekkor időszaka. Liesel és a barátai ezekből nem sokat értenek. Ők iskolába járnak, tanulnak, utána kimennek az utcára focizni. Nem értik igazán mi zajlik körülöttük, nem ismerik fel a jeleket. Később azonban megtanulják a tiltott szavakat, amiket semmilyen körülmények között nem szabad kimondani, a véleményeket, amiket még a zárt ajtók mögött is csak suttogva lehet megosztani egymással. Egy gyereknek sem volna szabad így élnie, de a Himmel utca gyerekei így éltek. Liesel a könyvekből merített erőt, amiket ellopott. Később már nem igazán lopta őket, hanem nekiadták. Na nem a kezébe, hanem szemet hunytak a lopások felett. Sokkal fontosabb dolgok történtek azokban az időkben, mint holmi könyv elcsenések.
A filmet nem láttam, de ez a könyv eszméletlen jó. Eddig kétszer olvastam el, mindkétszer sírtam a végén. Többet nem mondhatok, mert az spoileres lenne.
Ez a könyv öt könyvet kapott tőlem az ötből.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.
FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.
Véleményem: Már a legelső fejezet megfogott teljesen, amikor rájöttem, hogy maga a Halál a mesélő. Miután feldolgoztam ezt az infót még jobban meglepett az, hogy milyen barátságos, és közvetlen a stílusa, és mennyire természetesnek veszi az elmúlást. Ugyebár... Keserédes humorával, és bölcsességeivel hamar megszerettem... Amikor ez tudatosult bennem, mondom héé, a Halálról van szó! Ekkor jöttem rá, hogy ez jó könyv lesz. :)
Liesel Meminger egy átlagos 11 éves kislány Németországban. Szereti az anyukáját és a testvérét. Akiket rögtön a történet elején el is veszít. Látta a saját öccse halálát. Az anyukája nevelőszülőkre bízta, hogy jobb életkörülményeket biztosítson a lánya számára. Ez a két dolog olyan érzelem teli, olyan felkavaró...és ezzel indul a könyv! Itt megnéztem, hány oldal van még hátra, és láttam, hogy nehéz menet lesz. Azt hittem tele lesz ilyen érzelmi katarzisokkal, és mégsem fogom szeretni. De tévedtem, faltam az oldalakat. Szerencsére a nagy érzelmi löket után csendesebb vizekre eveztünk. De a mélyben ott lappangtak a baljóslatú jelek. Szavak, amiket tilos kimondani. Vélemények, amiket tilos kifejteni. Ártatlan gyermeki kérdések, amikre nem lehet választ adni... Ezek mind mind az eszünkben tartják azt, hogy ez a korszak nem a felhőtlen gyermekkor időszaka. Liesel és a barátai ezekből nem sokat értenek. Ők iskolába járnak, tanulnak, utána kimennek az utcára focizni. Nem értik igazán mi zajlik körülöttük, nem ismerik fel a jeleket. Később azonban megtanulják a tiltott szavakat, amiket semmilyen körülmények között nem szabad kimondani, a véleményeket, amiket még a zárt ajtók mögött is csak suttogva lehet megosztani egymással. Egy gyereknek sem volna szabad így élnie, de a Himmel utca gyerekei így éltek. Liesel a könyvekből merített erőt, amiket ellopott. Később már nem igazán lopta őket, hanem nekiadták. Na nem a kezébe, hanem szemet hunytak a lopások felett. Sokkal fontosabb dolgok történtek azokban az időkben, mint holmi könyv elcsenések.
A filmet nem láttam, de ez a könyv eszméletlen jó. Eddig kétszer olvastam el, mindkétszer sírtam a végén. Többet nem mondhatok, mert az spoileres lenne.
Ez a könyv öt könyvet kapott tőlem az ötből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése