Gondolom senki sem fogja elolvasni, de azért
Sziasztok!
Mindig így járok. Elkezdem nagy lendülettel a blogolást, megannyi ötlet és terv kering a fejemben aztán bumm! Ellustulok, halogatom, feladom. Mindig ez van. Legalább is eddig mindig ez történt. Ez alkalommal viszont azt hiszem rájöttem miért.
Vagyis nem is én jöttem rá, hanem egy könyv segített ebben, és a csodás írónője. Róla később még írok, mert nagy példaképem lett. Szóval szerintem (és az új példaképem szerint) az ellustulásom, halogatásom oka, a rám irányuló figyelem hiánya. Nagyon kevesen látogatták a blogom. Fura, hogy ez zavart, mert tipikusan introvertált személyiség vagyok, és a külvilágból érkező impulzusok hiánya nem igazán szokott zavarni. A kritikát nehezen viselem (ki nem), de a pozitív megerősítésre nem vágyom mindenáron. Akkor mégis miért adom fel? Nem érkezett pozitív jelzés a netről igaz, de kritika sem. Csak a totális közöny. És itt a baj. Rossz volt az elvárásom. Mármint rosszul indítottam az egészet. Magamban. Szerettem volna, ha megismerek pár embert a blogomon keresztül, olvasókat akik osztoznak velem egy-egy könyvélményben. De nem nagyon kaptam visszajelzéseket, feladtam, mert nem teljesültek az elvárásaim. Itt jöttem rá, hogy tudnám újraéleszteni a blogolást. (Hiszen a mai napig hiányzik a könyvekkel kapcsolatos irkálás) Változtatni kell a blogolás célján. Azon, hogy miért is csinálom én ezt. Magamért.
Vagyis nem is én jöttem rá, hanem egy könyv segített ebben, és a csodás írónője. Róla később még írok, mert nagy példaképem lett. Szóval szerintem (és az új példaképem szerint) az ellustulásom, halogatásom oka, a rám irányuló figyelem hiánya. Nagyon kevesen látogatták a blogom. Fura, hogy ez zavart, mert tipikusan introvertált személyiség vagyok, és a külvilágból érkező impulzusok hiánya nem igazán szokott zavarni. A kritikát nehezen viselem (ki nem), de a pozitív megerősítésre nem vágyom mindenáron. Akkor mégis miért adom fel? Nem érkezett pozitív jelzés a netről igaz, de kritika sem. Csak a totális közöny. És itt a baj. Rossz volt az elvárásom. Mármint rosszul indítottam az egészet. Magamban. Szerettem volna, ha megismerek pár embert a blogomon keresztül, olvasókat akik osztoznak velem egy-egy könyvélményben. De nem nagyon kaptam visszajelzéseket, feladtam, mert nem teljesültek az elvárásaim. Itt jöttem rá, hogy tudnám újraéleszteni a blogolást. (Hiszen a mai napig hiányzik a könyvekkel kapcsolatos irkálás) Változtatni kell a blogolás célján. Azon, hogy miért is csinálom én ezt. Magamért.
Az új mottóm: Nem olvassa el shenki! :D
Csak magamnak írok, csak a saját élvezetemre, csak a kreativitásom kiélése a cél. Ha valaki mégis olvasná, az csak plusz pont, kis fűszer az egészben. ;)
Ezt a mini szemléletváltást pedig Elizabeth Gilbertnek köszönhetem. Nem is csak köszönhetem, meg is teszem!
Köszönöm Liza! Gondolom soha nem fog hozzád eljutni, de mindegy.
Az Ízek, Imák, Szerelmek c. könyvével került be a köztudatba, de ezt még nem olvastam. Olvastam viszont a Big Magicet (meg A lélek botanikáját) és elképesztő könyv! (mindkettő) A Big Magic fogta a fetrengő, eltunyult, lekókadt kreativitásomat, kivitte a friss levegőre ahol megrázta, kiporolta és felpofozta! Kissé ziláltan ugyan, de készen állok az aktív blogolásra. Ahogy Liza kiporolta a hátsómat, úgy fogom én is leporolni a régi ötleteimet és megvalósítani azokat.
Köszönöm Liza! Gondolom soha nem fog hozzád eljutni, de mindegy.
Az Ízek, Imák, Szerelmek c. könyvével került be a köztudatba, de ezt még nem olvastam. Olvastam viszont a Big Magicet (meg A lélek botanikáját) és elképesztő könyv! (mindkettő) A Big Magic fogta a fetrengő, eltunyult, lekókadt kreativitásomat, kivitte a friss levegőre ahol megrázta, kiporolta és felpofozta! Kissé ziláltan ugyan, de készen állok az aktív blogolásra. Ahogy Liza kiporolta a hátsómat, úgy fogom én is leporolni a régi ötleteimet és megvalósítani azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése